Gegendummen, avagy a megvilágosodás rögös útján

Van egy ország...

Van egy ország ahol az újszülött tulajdonképpen nem más mint súly, nehezék a többi lakos számára, akinek legfőbb jelzője az "eltartott" "nem kereső" s mind politikailag mind gazdaságilag haszontalan, úgy cakk un pakk, ha szerencsétlen újszülött érezné mindezt ő is úgy vélekedne magáról, hogy létezése csak káros az emberiség számára. Szerencse, hogy a kisgyermek még nem képes felfogni íjen módon a társadalom működését, mert külünben naggyban megnövekedne a kisgyermek öngyilkosságok száma.

Van egy ország...

Van egy ország ahol a nem kereső nem ember. A művész, festő, író, zenész nemhogy a megszokot módon nem tartozik a gazdaságilag hasznos rétegbe, de már a társadalomnak se hasznos. Festményekre, zenére, irodalomra nincs szükség, munkássokra van csak abban az országban amiről én beszélek.

Van egy ország...

Van egy ország amit a bürokrácia oly mértékig ural, hogy benne véletlennek, hibának helye nincs, ámde ezzel szemben meg kell fizetnünk a fent említett dolgokért ha lehet négyszeresen és öt felé. Ebben az országban büntet a rendőr, az ellenőr, a bankár, a könyvtáros, a wc-s néni, a ruhatáros hisz mindenki élvezi ha hatalom van a kezében, és ez az ország engedi a hatalomhoz jutni a népet ha furcsa módon is. 

Van egy ország ahol a gyermek hibázik és az ország csak büntet.

Ebben az országban, az ember mire kilépne a nem keresők köréből már olyan pénzeket kell kifizetnie szerte szét amire esélyt sem lát, hogy valaha menni fog. Mire az ember az első fizetését megkapja, már legalább öt-hat vállalat vár arra hogy ezt a pénzt elszedjék tőle. 12 évesen véletlenül túllépte a hitelkeretét pár ezer forintal? Nem vitte vissza időben a könyvet? Nem írta rá a bérletszelvényére az igazolványszámot? Hibák hibák hibák. Ez a társadalom pedig nem engedi a hibát.

Van egy ország, ahol mára elérték, hogy az ember feketén dolgozzon hisz ha nincs leírt kereset nincs miből levonni. Elérték, hogy egyetemi évei után külföldön dolgozzon, hátha odáig nem ér el a hazájának bürokráciája. Elérték, hogy a fiatal új generáció gyűlölje a rendszert és identitását leginkább meghatározó években vad rendszerellenessé váljék. Elérték, hogy egy idő után átessen a ló túloldalára és minden adandó lehetőséget felhasználjon arra, hogy bebizonyítsa a jog és a törvénykezés hamisságát.

Van egy ország aminek már jó ideje bűzlik a feje, de olyan kifordult embertelen pózban van, hogy a szagot a láb érzi legjobban. Pedig csak a láb nem büdös, de már lassan betelik a szaggal, megfullad és a test szép lassan összeomlik.  S akkor lehet sírni, lehet jajveszékelni de már senki sem segít. A többi test fölk magasodik, lenéznének rá, de felszál a szag s megfacsarja orrukat. Tovább mennek hát gyorsan és magára hadják a haldoklót.

Van egy ilyen ország. Ha választhatok inkább nem élnék benne. 

    Úgy tűnik nem sikerült elgondolkozni semi aktuális témán, vagy csak a gondolkodáshoz szükséges idő halatta meg az általam türelemmel elviselhető mértéket.

(a képforrása: http://hvg.hu)

    Naggyon ügyes húzás, hogy lehet eggy edig is rossz image-el rendelkező vállalatot a saját alacsony színvonala alá leküzködni. Mint ahogy ezt a többi szerkesztő is tudja, én már az első sztrájk idején megmondtam, hogy hamarosan elkezdik felgyüjtögatni a bkv járműveket, de arra még én sem gondoltam, hogy valaki légpuskával sakkba tartsa az eggyik bkv telephelyet.

    Pedig egyébként a bkv-nak lett volna esélye image javulásra. Nem tudom láttátok-e az új kampányát. Megpróbáltak okokat keresni hogy mért blicelnek ennyien, ezért lehetővé tették az egész hónapban a bérletvásárlást, valamint valami kedvezményt is csináltak, de a franc tudja már mit. Reklám arculata is megujjult. Nem mondom, hogy jó lett de lehet, hogy csak a belém rögzült alapvetően negatív megítélésemnek köszönhető ez az értékelés. Mindesetre jobb mint eddig (tekintve hogy évekig nem is volt semmi féle kampányuk!)

    Más kérdés, hogy ez az arculat elég kettősre sikerült. Egyrészről, létrehoztak egy emberibb, ember közelibb reklám arculatott, ez eddig oké. De amikor lemész az aluljáróba és szembe fogad az az azonosíthatatlan (nem sokára repülő) tárgy, ami elég alapvetően retró hangulatott teremt, s rajta a felirat: BKV viszonteladó (jelen helyzetben megkérdőjelezhető a tagolás [gyengébbeknek: BKV viszont eladó!])
Ráadásul a "kocka cukor" elhelyezése is ideális, nyugatinál konkrétan a két szemben lévő mozgó lépcső közé sikerült rakni, gyönörű látvány.

    Na szóval túl lépve ezen a vizuális merényleten, ugye a bkv elgondolkozott mért nem vesznek az emberek bérletet, és mindenre rájöttek csak arra nem, hogy a felnőtt bérlet 8 000 forint felett van. Ez egy minimálbérre nézve, 8,75-öd része a havi keresetnek, egy átlagos budapesti családot nézve (két felnőtt minimálbéres + két gyerek) 5,83-ad része. Lehet, hogy a jelenlegi adóterhek mellett erre már nem fussa?

    A másik az új ellenörzési koncepció. Az egy dolog, hogy már egy ideje az ellőr mint tipus megszünt, és a bkv egy biztonsági szolgálat embereit alkalmazza erre a munkára. (stoj: Mintha néhány éve lett volna egy olyan nagyszabású program, ahol a bkv ellenőreinek komunikációs képzéseket tartottak. Na most ha végig nézünk ezeken a tipikus kidobó ember alkatokon, szerintem magunktól is rájövünk, hogy nem a kommunikációs képességeik miatt alkalmazták őket.)

    Egy mássik dolog ez az új zseniális stratégia, hogy sorfalként két oldalról nehezítik a bejutást.  Ez csodálatosan elősegíti a lökdösődést, egymás személyes terébe való erőszakos benyomulást, és még kevésbé tesszi kellemesé mint amennyire eddig. Meg ott van ez az új korlát is! Zseniális! Egyszerűen fantasztikus. A vak társadalom úgy imádja mint az állat! Belegondolt abba valaki (költöi a kérdés, persze hogy nem. Mégis csak egy olyan társadalomban élünk ahol egy nőt a vakvezető kutyájával azért nem engednek be a pékségbe mert az "ántsz" rendeletéből csak azt a paragrafust olvasták el, hogy állatot bevinni nem lehet, de azt nem, hogy ez a természetesen a vakvezető kutyára nem vonatkozik) szóval, hogy a vak embernek a bottal naggyából fél négyzetmétere van kitapogatniazt hogy ott az a műanyag szir (vagy szer... vagy a harmadik), mer egyébként simán belegázol?
Arról már ne is beszéljünk, hogy miközbe az én bérletemet kéne ellenörizniük, az ellenőrok egymást oltják, meglehetőst alpári módon, és lehetőleg hangosan, harsányan, és artikulátlanul. Igen és öket is az én pénzemből fizetik.

    Majd ezután sztrájkolnak a bkv dolgozók, hogy létszám leépítés lessz.
Elárulja valaki mi a francnak 6 ellenőr egy bejárathoz? Az északainál még értem, ajtó per két ember, ebből jó esetben az eggyik józan, legjobb esetben eggyik se hánnya le a pénztárcádat mikor megmutatod. De, hogy a mozgólépcsőnél minek? nem fogom megérteni.

    Aztán meglepődnek, hogy miközben (valjuk be némi joggal) de a kollektív bűnösség elve jelenik meg a bkv ellenőrzéseiben, a szolgáltatás minősége nem javul, a jegy, és bérlet árrak horribilis mértékig emelkedtek, mikor a bkv dolgozói sztrájkolnak mert nincs ennyi emberre szükség, akkor az utazó társadalom elkezd gondolkozni az egész történet önhaszbúságán. 
    Valamint elárjulja nekem valaki, hogy egy közlekedési vállalat alkalmazottja, mi a fenéért kap szolgálati autót? Kapjon ingyen bérletet, utazzon azzal. Én tudom, hogy koszos, meg büdös, meg ritkán jár. Csak ő nem!

    Na ennyit mára a Bkv-ról, férre ne értsetek: Nem értek eggyet azzal aki molotovkoktélt dobál, vagy orvlövészest játszik, de azzal sem(ahogy az INDEX irta), hogy a bkv dolgozói a létszám leépítés miatt ne dolgozzanak.

    De én mindent értek, én olyan régen élek itt, én már semmin nem lepődök meg. Csak annyit kérek: Ne dobjunk ki milliárdokat az ablakon egy image-re amit kapásból szétrombolunk. Ne költsünk milliókat azoknak az ellenőröknek a képzésére akiket hónapokon belül leváltunk smasszerekre. Ne költsünk megint csak milliárdokat szebb emberibb, élhetőbb állomásokra, ha belerakunk egy ilyen azonosíthatatlan "kockacukrot". Mert ha megkapom a szolgáltatást amiért fizetek, akkor még akár baj sincsen. Na de ha ilyen agyamentségeket csinálnak belőle? Akkor mért ne bliccelnék inkább?

Sziasztok!

Leáltunk! Elfogytak a hülye emberek? Megvilágosult a társadalom, vagy mi integrálódtunk annyira, hogy nem vesszük észre a kirívóan hülye embereket? Áhh dehogy!(bár az utolsó részben igaz)

Egész egyszerűen annyi történt, hogy olyan szűk réteggel akartunk foglalkozni kizárva a politikát kizárva a különböző raszista megmozdulásokat, hogy nem maradt témánk.
Én azt mondom engedélyezzük a hülyeségről való nyilt beszélgetést! És egyébként is Monnyon le!

Nos hagyok időt gondolkozni a kedves blogtársaknak, a témákat illetően, nem akarom ellőni a legjobbakat kapásból(illetve nem a francokat de önmérsékletet tanusítok)

Na hajrá! Aztán majd írok ha nem lettetek fel ajzva!

Most jól megijedtetek a címet elolvasva. Jobban végiggondolva minden okotok meg van rá.
Elemezzük a szó összetételeket: Esettanélmény. Tehát nem mondanám ezt a kis szösszenetet tanulmánynak inkább az általam átélt réteggel való kapcsolatom megfogalmazásának(szép mondat). Paradoxigén. Az embernek két dologra van szüksége. Oxigénra, meg a megoldhatatlan körforgásokra. Legalábbis mindenki ezzel a ketővel tölti a legtöbb időt.

Néhány évezredes hagyomány csupán a tanulás fogalma, csak késöbb államosították, kötelezővé tették a nebulók számára. Tulajdonképpen ez rendben is van. Aztán fejlődött a világ, a társadalmunk (azt ne elemezzük melyik irányba) és a tőzsdén a tudás árfolyama súlyosan lesülyedt.

Ugorjunk egy kicsit a történetben.
Tehát adott egy ember tipus, aki az iskolai életet mintegy átvészlni valót éli meg (ezzel nincs gond, sokan vagyunk ezzel így) de ezen felül elitéli azt, aki a tanulást, illetve a tudást náluknál jobban értékeli. Hogy milyen jogon, jó kérdés, mindenki tegye fel magának és válaszolja meg. Azonban van egy másik gikszer, amennyiben ez a tipus még akadályozza is a tanulni vágyók életét, munkásságát. Inenntől válik a dolog károssá, zavaróvá, és mondhatni nem kivánatossá.

Tehát adott egy embertipus aki, nem akar tanulni, nem hagy mást tanulni, és kikéri magának ha ezért felelőségre vonják. Nézzünk azonban egy évvégét, ahol mindenkinek számot kell adnia tudásáról.
Ilyenkor hirtelen mindenkinek beugrannak a magasabb eszmék, az erkölcsök a jövőképek(pl:nem kap plasma tévét ha megbukik).  És elkezdődik a tanárok agyilag és fizikailag történő leszedálása a javítás, pontosabban a menevés reményében. Sikerrel jár, illetve nem, személy, módszerfüggő.

De jó, összegezzünk idáig.
Adott egy ember tipus aki nem tanul, és nem hagy mást tanulni, azonban neki jó érdemjegy kell, tekintve, hogy álmodozik ő is, és franc tudja pl. szinész akar lenni (mint minden második) és oda is van némi felvételi követelmény.
És megis érkeztünk a paradoxonhoz. Aki egész évben elitéli azt aki érdemjeggyel foglalkozik, utolsó hónapokban, felettébb elkezd foglalkozni a saját jegyeivel. Persze eközben sem feledve jó szokását, a másik lenézését, elitélését.

Kicsit ugorjunk vissza. Tankötelezetség.
Tehát rá vagyunk kényszerítve mi, ezen rétegen kívül álók végig nézni, végig élni, ezeknek a felettéb visszás, és logikátlan embereknek a tevékenységét, ami tapasztalataim szerint fárasztó, kimerítő. Az ember első megoldás ötlete, a külön osztály sajnos nem megoldható mert mindenkinek esélyt kell adni a változásra. Már csak egy kérdésem van. Ha a vakok, siketek, és egyéb szervi bajokkal küszködők számára az európai únió integrációt írt elő, vajon mért nem létezik integrálás ennek a tipusnak a számára? Vagy legalább outdegrálás.
Mert különben ők degrálnak le minket, szépen lassan, de teljesen.

    Életérzés de még milyen! érdemes a reklámkultúrát figyelni. Halálba pörgöt fekete feltünően modern öltözködésű reklám arc, aki mindenhol kávézik, és mindenhol pörög. A reklám struktúrája is a pörgésre koncentrál gyorsan váltakozó képek, jelenetek, eggyetelen egy állandó jelenlévővel (illetve kettővel) a fekete főhős, és a kávé.

    Az instant kávék világa azonban sokkal érdekesebb egy egyszerű reklámnál.
Reggel fél hat. Ébredünk. Mennünk kell iskolába/irodába/boltba/házi munkát végezni, ahová az egyedi ámbár monoton életünk köt minket. Tekintve,hogy hajnalig gépeztünk/olvastunk/tévéztünk a felkelés igen problémás. A fenének sincs kedve kávét főzni.
    Azaz idő míg a kávé lefő, pont alkalmas arra hogy még egy kicsit lehuppanjunk, majd arra ébredjünk, hogy rég késébe vagyunk, illetve hogy füstöl a lakás az ott hagyott kávégéptől. Valamint a hajnali kávéfőzés kreatív variációkat rejt magában. Teszem azt a kávé nélküli lefőzött víz, illetve a víz nélkül lefőzött kávé(és az internetes keresgetés hol vehetünk olcsón új gépet) avagy az órás várakozás az elnem indított kávé gépre. Vagy esetleg míg várunk a kávéra bekapcsoljuk a fentebb említett médiát, és meglátjuk a fentebb említett hirdetést. S rádöbenünk ez mennyivel egyszerűbb, gyorsabb, kényelmesebb.

Próbáljuk ki. Laikus szemmel nézve az instant kávénak(naggyából) ugyan olyan íze van, illetve ugyan olyan íz skálán mozog mint a lefőzhető kávéké(megj: a lefőzhető kávénál csak az a puding a szebb amire rávan írva hogy főzni is lehet!) , hatása a szervezetre naggyából eggyezik. Mi a változás mégis? Gyors. Tehát egyszerűen jobb. Ismétlem laikus szemmel nézve.

De mi történik ha mégis megnézzük a tasak oldalát? Hát akkor egy félórás szövegrészletet olvashatunk el eszperente nyelven. 1 nem értjük 2 ez a szerencsénk. Azonban tény, hogy az instatn pro italok, meglehetőst kevéssé az eredetiség igényével készült. A benne felhalmozott tartósító szer bőven elengendő hogy egy öregebb szervezetben hamar (néhány hónap alatt) rákot eredményezzen (családi tapasztalat, igaz instant gyümölcs ital volt mivel a neten lehet rágalmazni: Bollero a termék neve)

De áljunk meg itt egy kicsit. Láttunk már olyat, aki hajnali számítógépezés/tévézés/olvasás után felkelve 3-4-5 óra alvás után nincs türelme kávét főzni, de a tasakot olvasgatni igen? És vajon ilyen körülmények között érdekelni fog ha teszem azt, még előzőleg olvassok el? Az igazat megvalva én nem hiszem. Tehát a termék elérte célját, amire kell arra jó, hosszú távú hatást nem ír, tehát felelőségre sem vonhatjuk. Csak magunkat. Tehát valóban: A lustaság fél egésség.

Neszkávé, azaz nesze kávé gyorsan, bazdmeg! Mert hát mire is van szüksége mai rohanó társadalmunk termékeinek? Ezaz! Gyorsan elkészülő kávé! Csak belebaszol egy-két kanállal a forró vízbe, és már élvezheted is, ahogy a koffein szétárad testedben, kiszélesítve elmédet, és lehetővé téve a nap hátralévő részének átvészelésére.

Életstílus. Na de milyen? Milyen élet az, amiben nem lehet kivárni, míg a tűzhelyen hangos rotyogás kíséretében lepárlódik az áldott fekete nedű, az a kurva kávé?

Életérzés. Én ugyan nem fogok baszakodni a kávéfőzővel, laza vagyok, bedobok egy kávét, és megyek dolgomra. Élvezet? Ugyanmár, milyen kicsinyes dolog. Ki akar egyáltalán élvezetet egy kávétól? Építeni kell a karriert, keresni a pénzt, mert akkor nekem jó lesz. Aztán ha élvezetet akarok, bemegyek a fitness-szalonba öt rugóér' fél órára azt csókolom. Úgyis a Józsi is ezt csinálja. Meg a tévébe' is ez megy. Megmondták nekem kéremszépen, hogy ezt kell csinálnom, mert hát mi mást csinálhatnék? Hülye vagyok én? Ebben a rohanó világban? Nem úgy megy ez...

Most az elöbb belefeküdtem egy cserbogárba... beleakad a póloba... rád kapaszkodik... és ha meg nyomod, a lábát ami szúr mélyen beléd ereszti de ha le lököd magadról vagy le esik és a hátára kerül meg hal. Nem tud megfordulni... életképtelen... és vannak ilyen emberek is. Másokon élnek-élősködnek és ha ott hagyod őket életképtenné válnak.

    Nem tehetnek róla hogy ilyenek de általában tudják csak változtani nem akarnak mert amíg nem löki őket le valaki magáról addig kényelmes és biztonságos, de itt nem csak azokkal van a gond akik másokon élnek hanem azokkal is akik ezt hagyák.

Ahhoz, hogy nyiltan, és egyetemesen fogalmazhassuk meg a hülyeség definicióját, valamint írhassunk példákat a képviselőből, elengedhetlen, hogy saját (iSpy szavaival élve) MOL-ságunkat bemutassuk.

Talán fél éve lehetett. Egy őszi estét gyanútlanul töltöttem el a Nagydiófa nevű gettókocsmában. Iszogattunk, beszélgetünk. Megoldottuk az élet nagy rejtvényeit, illetve megtaláltuk a következő rejtvényeket amiket megkéne oldani. Tovább ittunk, tovább beszélgettünk. 10 percenként váltottam témát, és beszélgető partnert ugyan az asztal pontjai között történő közlekedés éjfél felé elég problémássá vált. Majd mint az egy jó tisztességes emberhez illik a megbeszéltek szerint éjfélkor kiléptem az ajtón.

Na ez az amit már csak mások meséltek. Az utolsó emlékem éjfél elött 10 percel volt amikor ránéztem az órára és konstatáltam, hogy lassan mennem kell. Barátaim elmesélése szerint éjfélkor valóban kiléptem az ajtón és elindultam a Deák tér ama gyönyörű fénye felé.

Nagyjából háromnegyed három lehetett amikor arra ébredtem hogy csörög a telefon. A BKV 950-es járata rendületlenül halatt tovább az ő megszokott útján bár nekem halvány lila elképzelésem se volt merre járok. Telefonban az agódó szülők mégis merre járok.
Itt jön a hülye ember legszebb ismertető jele: A reflexió. Annyit mondtam a telefonba: "nyugi üllök a buszon mindjárt otthon vagyok" majd leraktam. Ami fél részegen, fél álómba is biztos volt hogy anyám agódik túlságosan. Majd ránéztem az órára, és rájöttem némileg már régen volt az az időpont amikor otthon kellett volna lennem.

Ezután vadul bámulni keztem (ki a fejemből) ki az ablakból hogy rájöjjek hol is járok. Majd megáltunk és felismertem újpestet. Nos itt csupán néhány probléma van. A 950 járat két végálomása rákospalota és pestszentlőrinc. Én a deáktérről a pöttyös utcához szerettem volna eljutni, és arra is indultam el. Honnan tudom ilyen biztosan? Máig fogalmam sincs hol van az ellenkező irányba menő busz állomása! Tehát az utamat igázva töltöttem a két végálomás között. Majd negyed négy felé kialudtan megérkeztem otthonra. A városnézés...akarom mondani város alvás, mély nyomot hagyott anyám aznapjában valamint az én homlokomon is amit az üvegnek döntöttem út közben.

Tehát a hülyeség ott van mindannyiunkban, és ha más nem, elengendő alkohol mennyiség felszínre segíti azt. Bár való igaz a buszsofőr figyelmes és ember barát lelke is szót érdemel aki két végálomást járt meg velem úgy hogy fel az Istenért nem ébresztett volna.
Nem baj,kicsit kék kicsit koszos, kicsit drága, kicsit lassú, kicsit pofátlan, kicsit bunkó, kicsit régi, kicsit ócska, de...de...de...

Aki tudja mi jön a De, után az a tippeit a commentbe dobja

Én is bemutatkozom vagy írok valami üdvözlő/"világmegváltó" szöveget... de mégsem.
Nincs semmi ötletem a Világ Béké-hez és nem szeretném le írni hogy kezicsókolom remélem tetszeni fog az oldal és sokat jár majd ide... és azt se szeretném el mondani amit az elődjeim.
Tehát röviden:
    -
    -
    -

Először is üdvözlök mindenkit!
Érdekes ötlet szerintem a blog témája tehát, most ne a különlegesen okos szép jó emberekkel foglalkozzunk, ne is a társadalmunkban élő úgy nevezett "átlaggal" hanem az átlag alatti példányokkal.

Gondolkoztam mi legyen az első felhozott téma a hülyeségek közül, de csak be kellett kapcsolnom a tv-t és rögtön választ kaptam minden kétejemre.
Az országban történtek azok amik, nem akarok politizálni. Lényeg az hogy Rendőrfőnök, ment és egy újjabb jött. A hiradók tv-k internetes újságok, másról sem cikkeznek mint az új rendőrfőnök "piszkos" múltjáról. A psizkos mult azt jelenti hogy mikor ő még nem volt rendőrfőnök és a barátnőjével még nem volt viszonya akkor megjutalmazta a munkájáért. Nem tudom mért de nekem a vodafone reklám jut eszembe. Honnan a péklapátos túróbol kellett volna tudnia szerencsétlen rendőrfőnökünknek hogy majd összefog jönni vele. Tudjátok mit? ha még a kapcsolat létre jötte után folytatódott volna a jutalmazások sora, azt mondom igaza is van a médiának csámcsogjon rajta. De a csaj a kapcsolat kezdésének pillanatában elment máshová dolgozni! Tehát meghozták az okos, sőt a legokosabb döntést.
Azonban a média számára az okos ember nem újság!

Több riportott láttam ezzel a bizonyos új rendőrfőnökkel, egy darab olyat nem ahol ne azzal kezdték volna hogy "igaz-e hogy a barátnője aki akkor még nem de késöbb és a gyerekének a szobatársának a lányának a fia megerőszakolta önmagát az álmában miközben oldalra folyt a nyála?"

Azt hiszem ez méltán jellemzi a médiánkat, és kis hazánkat. Tudom tudom kicsit sárga kicsit keserű, de tequilával elmegy...

Nos, kedves olvasók, elindult egy újabb blog, egy a többmillió közül. Nem, ez nem egy különleges blog, nem is célja az lenni.

Eme napló - egyelőre - négy, magukat tanulónak valló fiatal által van szerkesztve, és fő témája az emberek. Nem átlagosak, hanem azok az egyedek, akiktől a normálisabbik legszívesebben öngyilkos lenne. Akik miatt nem érti, hogy maradhatott fenn ez a faj az idők folyamán. Akikről ha megtudja, hogy ott lesz egy házibuliban, nem megy el rá.

Ezeket az embereket egy merész nyelvújítási húzással itt elnevezzük Szociophober-eknek, és legyen ennyi elég is kezdésnek. A többi majd úgy is kiderül.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy senkit sem érdekel ez a blog, és senki sem fogja olvasni. Tudjuk. Kösz.

Itt lakik a szomszédban egy 50es hölgy. Magyar o. legalja! "... és akko át jött a k*csög, a f*szom kivan amikor vigyorog... vele.... mindig vigyorog a b*szott fejével..." ezt így egy hétköznap beszélgetésben a  nyugdíjas szomszédjának. Megérdemli a MOL(Magyarország Legalja) jelzőt

Sziasztok hazaértem a Szabadidőközpontból. A Három Grácia hozta a formát. A NAGY egyéniségek az értelmiségiek ( najó az utolsó mondat kemény volt és gonosz:) de a kép jó lett. iSpy kiszál...