Van egy ország...
Van egy ország ahol az újszülött tulajdonképpen nem más mint súly, nehezék a többi lakos számára, akinek legfőbb jelzője az "eltartott" "nem kereső" s mind politikailag mind gazdaságilag haszontalan, úgy cakk un pakk, ha szerencsétlen újszülött érezné mindezt ő is úgy vélekedne magáról, hogy létezése csak káros az emberiség számára. Szerencse, hogy a kisgyermek még nem képes felfogni íjen módon a társadalom működését, mert külünben naggyban megnövekedne a kisgyermek öngyilkosságok száma.
Van egy ország...
Van egy ország ahol a nem kereső nem ember. A művész, festő, író, zenész nemhogy a megszokot módon nem tartozik a gazdaságilag hasznos rétegbe, de már a társadalomnak se hasznos. Festményekre, zenére, irodalomra nincs szükség, munkássokra van csak abban az országban amiről én beszélek.
Van egy ország...
Van egy ország amit a bürokrácia oly mértékig ural, hogy benne véletlennek, hibának helye nincs, ámde ezzel szemben meg kell fizetnünk a fent említett dolgokért ha lehet négyszeresen és öt felé. Ebben az országban büntet a rendőr, az ellenőr, a bankár, a könyvtáros, a wc-s néni, a ruhatáros hisz mindenki élvezi ha hatalom van a kezében, és ez az ország engedi a hatalomhoz jutni a népet ha furcsa módon is.
Van egy ország ahol a gyermek hibázik és az ország csak büntet.
Ebben az országban, az ember mire kilépne a nem keresők köréből már olyan pénzeket kell kifizetnie szerte szét amire esélyt sem lát, hogy valaha menni fog. Mire az ember az első fizetését megkapja, már legalább öt-hat vállalat vár arra hogy ezt a pénzt elszedjék tőle. 12 évesen véletlenül túllépte a hitelkeretét pár ezer forintal? Nem vitte vissza időben a könyvet? Nem írta rá a bérletszelvényére az igazolványszámot? Hibák hibák hibák. Ez a társadalom pedig nem engedi a hibát.
Van egy ország, ahol mára elérték, hogy az ember feketén dolgozzon hisz ha nincs leírt kereset nincs miből levonni. Elérték, hogy egyetemi évei után külföldön dolgozzon, hátha odáig nem ér el a hazájának bürokráciája. Elérték, hogy a fiatal új generáció gyűlölje a rendszert és identitását leginkább meghatározó években vad rendszerellenessé váljék. Elérték, hogy egy idő után átessen a ló túloldalára és minden adandó lehetőséget felhasználjon arra, hogy bebizonyítsa a jog és a törvénykezés hamisságát.
Van egy ország aminek már jó ideje bűzlik a feje, de olyan kifordult embertelen pózban van, hogy a szagot a láb érzi legjobban. Pedig csak a láb nem büdös, de már lassan betelik a szaggal, megfullad és a test szép lassan összeomlik. S akkor lehet sírni, lehet jajveszékelni de már senki sem segít. A többi test fölk magasodik, lenéznének rá, de felszál a szag s megfacsarja orrukat. Tovább mennek hát gyorsan és magára hadják a haldoklót.
Van egy ilyen ország. Ha választhatok inkább nem élnék benne.