Most jól megijedtetek a címet elolvasva. Jobban végiggondolva minden okotok meg van rá.
Elemezzük a szó összetételeket: Esettanélmény. Tehát nem mondanám ezt a kis szösszenetet tanulmánynak inkább az általam átélt réteggel való kapcsolatom megfogalmazásának(szép mondat). Paradoxigén. Az embernek két dologra van szüksége. Oxigénra, meg a megoldhatatlan körforgásokra. Legalábbis mindenki ezzel a ketővel tölti a legtöbb időt.
Néhány évezredes hagyomány csupán a tanulás fogalma, csak késöbb államosították, kötelezővé tették a nebulók számára. Tulajdonképpen ez rendben is van. Aztán fejlődött a világ, a társadalmunk (azt ne elemezzük melyik irányba) és a tőzsdén a tudás árfolyama súlyosan lesülyedt.
Ugorjunk egy kicsit a történetben.
Tehát adott egy ember tipus, aki az iskolai életet mintegy átvészlni valót éli meg (ezzel nincs gond, sokan vagyunk ezzel így) de ezen felül elitéli azt, aki a tanulást, illetve a tudást náluknál jobban értékeli. Hogy milyen jogon, jó kérdés, mindenki tegye fel magának és válaszolja meg. Azonban van egy másik gikszer, amennyiben ez a tipus még akadályozza is a tanulni vágyók életét, munkásságát. Inenntől válik a dolog károssá, zavaróvá, és mondhatni nem kivánatossá.
Tehát adott egy embertipus aki, nem akar tanulni, nem hagy mást tanulni, és kikéri magának ha ezért felelőségre vonják. Nézzünk azonban egy évvégét, ahol mindenkinek számot kell adnia tudásáról.
Ilyenkor hirtelen mindenkinek beugrannak a magasabb eszmék, az erkölcsök a jövőképek(pl:nem kap plasma tévét ha megbukik). És elkezdődik a tanárok agyilag és fizikailag történő leszedálása a javítás, pontosabban a menevés reményében. Sikerrel jár, illetve nem, személy, módszerfüggő.
De jó, összegezzünk idáig.
Adott egy ember tipus aki nem tanul, és nem hagy mást tanulni, azonban neki jó érdemjegy kell, tekintve, hogy álmodozik ő is, és franc tudja pl. szinész akar lenni (mint minden második) és oda is van némi felvételi követelmény.
És megis érkeztünk a paradoxonhoz. Aki egész évben elitéli azt aki érdemjeggyel foglalkozik, utolsó hónapokban, felettébb elkezd foglalkozni a saját jegyeivel. Persze eközben sem feledve jó szokását, a másik lenézését, elitélését.
Kicsit ugorjunk vissza. Tankötelezetség.
Tehát rá vagyunk kényszerítve mi, ezen rétegen kívül álók végig nézni, végig élni, ezeknek a felettéb visszás, és logikátlan embereknek a tevékenységét, ami tapasztalataim szerint fárasztó, kimerítő. Az ember első megoldás ötlete, a külön osztály sajnos nem megoldható mert mindenkinek esélyt kell adni a változásra. Már csak egy kérdésem van. Ha a vakok, siketek, és egyéb szervi bajokkal küszködők számára az európai únió integrációt írt elő, vajon mért nem létezik integrálás ennek a tipusnak a számára? Vagy legalább outdegrálás.
Mert különben ők degrálnak le minket, szépen lassan, de teljesen.
Esettanélmény avagy a paradoxigén élettani hatásai
2007.09.15. 19:22 Jichak
Szólj hozzá!
Címkék: skola
A bejegyzés trackback címe:
https://sociophobia.blog.hu/api/trackback/id/tr81166319
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.